Kedves VOLT olvasóim!
Fontos bejelentenni valóm van! Ezt a blogot itt és most berekesztem! Bárhogy is próbálkoztam vele, ez nem megy. Nem fogom törölni, mert ha a régi részek tetszettek, akkor nyugodtan olvashatjátok. Talán, ha lesz rá vevő, akkor majd egyszer folytatom, ami nem valószínű. Nagyon szerettem ezt a történetet, teljesen a szívemhez nőtt, ezért szomorú vagyok! De nincs mit tenni! Ennek itt kell, hogy vége legyen. Én igyekeztem, amikor csak tudtam raktam fel részt. 15 részt vittem végig, de nem láttam semmi jelét a tetszésnek, ebből arra következtetek, hogy nem volt jó amit írtam. Bár ezt úgy is megoldhattuk volna, hogy adtok valamilyen tanácsot, vagy ötletet, hogy mit tegyek még bele, vagy mit vegyek ki. Ez nem történt meg, így arra a szomorú tényre következtettem, hogy ez titeket nem érdekel. Tudom jól, hogy rengeteg nálam jobb író, és az enyémnél sokkal jobb sztorik is vannak, de próbálkoztam. Ha nem kell, hát nem kell. Ez ellen már sajnos nem tehetek. Igyekszem fejlődni, és talán majd egyszer visszajövök egy jobb, izgalmasabb és művészibb 1D sztorival. Köszönöm azoknak, akik a sztori hibája ellenére is mindig elolvasták a részeket. Remélem tetszettek! Hát ennyit a rizsáról! Itt a VÉGE! A legközelebbi viszont látásra!
xx
2013. július 24., szerda
2013. július 20., szombat
15. rész: Egy kemény nap
Hello..:D Itt a 15. rész..:D Hihetetlen! :) Már a 15. résznél tartok, viszont fogalmam sincs, hogy tetszik-e nektek a történet, mert nem adtok semmilyen választ. Mindig várok legalább egyetlen egy kommentet, hogy tetszik-e vagy hogy változtassak-e valamit, de semmi. Mivel nem adtok válaszokat, ezért úgy döntöttem, hogy a következő részt csak 3 komment után fogom hozni, és ha nem jön komment, akkor ezt a történetet abbahagyom. Sajnálom, de ezt csak így lehet megoldani. Egyébként bonyolítani is fogok a történeten, mivel szerintem már kezd ellaposodni. Remélem tetszeni fog. 3 komment és jön a kövi. Jó olvasást! xx
*2 hónap múlva*
Két egész hónap telt el a nagykoncert óta, azóta pedig már a következő albumhoz készülnök a dalok. Ez idő alatt minden rendben alakult, Ross-szal összeköltöztünk külön házba és Charlyn sem jelentkezett. Már szinte vártam, hogy mikor fog történni valami, hiszen túl tökéletes volt minden. Ez nem tetszett. Vagyis tetszett, csak az ilyenek után mindig hosszú-hosszú szenvedés és gyötrelem szokott jönni, és én ezt nem akartam. Az R5-ös srácok hazamentek, amit nagyon sajnáltunk, ugyanis rengeteget hülyültünk együtt. A két banda nagyon jól kijött együtt, bár a napokban Harry megint kezdett furcsán viselkedni. Remélem nem megint velem van baja, mert akkor tuti, hogy még a haját is leordítom a fejéről. Na mindegy. Ma egészen kellemesen keltem fel. Ma egy újabb nap vár rám a stúdióban, ugyanis ott készülnek a dalok. Azért jó helyszín, mert a kiadónk irodaházának alagsorában van, ezért teljes a nyugalom. Mikor felkeltem, adtam a mék alvó Ross-nak egy puszit, majd előszedtem néhány kényelmes ruhát, és elmentem lezuhanyozni. Mivel elég rossz idő volt, ezt vettem fel:
Az tökéletes volt az időjáráshoz, mert meleg volt, de mégis elűzte a szürke idővel járó rosszkedved a színe miatt. Sminket most egyáltalán nem tettem fel, a hajamat pedig csak kifésültem, mivel sapit vettem fel. Mikor bementem a fürdőből, Ross már fent volt.
-Jóreggelt!-köszönt reggeli rekedt hangján.
-Neked is, szívem! Hogy aludtál?
-Jól. Te?
-Én is.
-Mész a stúdióba?
-Aha. De ha gondolod, reggelizhetünk együtt és ha van kedved, majd bejöhetsz hozzám.
-Remek ötlet.-megvártam, míg ki kel az ágyból, majd együtt mentünk le. Reggelire rántottát csináltam, mert hamar kész van, és laktató. Megreggeliztünk, összeszedtem a cuccaimat egy tatyóba, majd az ajtóban elköszöntem Ross-tól és elhajtottam a kocsimmal. Mikor beértem, egyből a zongorához mentem és nekiláttam a dalírásnak. Délig rengeteg dalt sikerült összehoznom, amikor is Ross jött be teljesen idegesen.
-Mégis hogy képzelted ezt?-kérdezte tőlem fennhangon.
-Mégis miről beszélsz? Hetek óta idebent ülök ritkán lépek ki innen, mit tettem volna?
-Mit tettél? Nézd meg az újságod!-vágta hozzám a napilapot, amiben egy kép volt egy lányról hátulról, ahogy Harry-vel csókolózik. Nagyon idegesített, mert bár hasonlított rám, de mégsem én voltam az. Nekem tisztán látszott a különbség, viszont más észre sem vette.-Mégis miért? Mit tettem, amiért ezt érdemlem? Valami nem volt jó, vagy csak már meguntál?-kérdezte már majdnem sírva. A szívem szakadt meg, hogy így kellett látnom.
-Nézd! Ez nem én vagyok! Megkérdezheted nyugodtan Harry-t is. Ha nem itt voltam, akkor veled. A fiúkkal már egy hete nem is beszéltem, kivéve Liam-mel, úgyhogy vele még jobban lekaphattak volna, mint Harry-vel, hisz vele már rég nem beszéltem, mert úgy tűnik, hogy megint van velem valami baja.
-Miért kéne ezt elhinnem? Én honnan tudjam, hogy végig itt voltál-e?
-Ez az igazság. Miért nem vagy képes hinni nekem, és megbízni bennem? Eddig volt bármi okod is arra, hogy kételkedj bennem? Hát szerintem nem. Én mindig megbíztam benned, mert tudtam, hogy nem okoznál nekem csalódást. Viszont most csalódtam méghozzá hatalmasat. Egyszerűen elképesztő vagy.
-Sajnálom, de nem tudok hinni neked.
-Jó. Akkor hívjuk fel Harry-t. Kérdezzük meg tőle is.
-Remek ötlet.
Azonnal előkaptam a telefont és tárcsáztam Harry-t. Felvette, majd megkértem, hogy jöjjön a stúdióba. Nem egyedül érkezett, a fiúk is vele voltak. Elé tettem az újságot.
-Harry. Elmesélnéd Ross-nak, hogy a lány a képen nem én vagyok?
-Ez tényleg nem Sky.
-Akkor ki?-kérdezte Ross teljesen értetlenül, majd rámnézett olyan bűnbánóan, én pedig megöleltem bíztatásul.
-Nem mondhatom el.-mondta félve Harry.
-Mégis miért nem?-kérdezte Zayn.
-Mert akkor biztos, hogy egy életre megutálnátok.
-Mondd már és ne szórakozz!-válaszolt neki Zayn itt már kicsit fennhangon.
-Charlyn.-nyögte halkan.
-Ki?-kérdeztem vissza remélva, hogy csak rosszul hallottam.
-Charlyn.-válaszolta hangosabban, mire mindenki elszörnyülködve nézett rá.
-Mi van?-szólt hozzá Liam.-Te komolyan Charlyn-nal csókolóztál? Mégis miért?
-Ne féljetek, nem paktáltam le vele.
-Hát eddig nem úgy néz ki.-mondta halkan Lou.
Harry nem volt hajlandó elmondani, hogy miért találkozott Charlyn-nal, ezért a fiúk elmentek. Liam, Zayn ésLou megöleltek, Niall pedig nem volt velük, mert Sophie-val van randijuk. Sophie-ról jut eszembe. Az utóbbi időben eszméletlenül megromlott a kapcsolatunk. Nem tudom, hogy mi baja van, de nagyon elegem van az örökös hisztieiből. Mindig én vagyok neki a rossz, csinálhatok akármit. Ross leült mellém a kis kanapéra és átkarolt.
-Haragszol rám?-kérdezte félve.
-Nem haragszom.-mosolyogtam rá biztosítva, hogy nem haragszom már rá.
-Biztos? Csak mert hatalmas seggfej voltam, bíznom kellett volna benned. Csak tudod nagyon megijedtem, hogy talán már mást szeretsz, és előbb vagy utóbb elhagysz. És én ezt nem akarom.
-Ohh..te kis buta. Soha nem lennék képes elhagyni téged. Nagyon szeretlek!
-Én is szeretlek.-érzelmes pillanatink után csókban forrtunk össze.
-El sem tudom hinni, hogy Harry ezt tette velem. Én megbíztam benne, mert azt hittem a barátom. Eddig ezen az oldalon áll. Az is lehet, hogy segít Charlyn-nak. Hisz gondolj bele. Ő tud rólam mindent, amin keresztül ez a pszichopata állat bosszút állhat rajtam. Az is lehet, hogy segít neki.
-Az oké, hogy valószínűleg együtt vannak, de azért ezt nem nézem ki Harry-ből.
-Hát..ha meg akarja tartani a csajt, akkor megteszi.
-Menjünk át a srácokhoz este, és beszéljük meg a dolgokat. Most pedig mars vissza dolgozni.
-Rendben. Mit szólnál egy közös dalhoz?
-Remek ötlet! Lássunk neki.-elkezdtünk írni együtt a dalt, majd olyan délután 5 óra felé elindultunk a fiúkhoz. Persze már előtte egyeztettünk, úgyhogy tudtak az érkezésünkről. Mikor odaértünk csengettünk és Niall nyitott ajtót.
-Szia, Niall! Régen láttalak.
-Jaja. Tegnap.-mondta viccelődve, majd beinvitált minket a nappilba, ahol már mindenki ott ült.
-Sziasztok.-köszöntem, és végig öleltem mindenkit Sophie-n kívül.
-Nahát! Téged is lehet látni?-kérdezte cinikusan.
-Figyi! Nem tudom, hogy mi bajod van, de tudod mit? Rohadtul nem is érdekel. Hetek óta a folyamatos siránkozásaidat és piszkálódásaidat hallgatom, amikből már elegem van. Pedig minden zsír veled. Engem meg csak éppen ki akarnak nyírni. Van nekem nagyobb bajom is, mint hogy a te nyivákolásodat hallgassam.-mondtam már a végén kiabálva, mire mindenki csak nagy meredt szemekkel nézett rám.
-Tudod mi a bajom? Az, hogy mindenkit kihasználsz. Aztán mikor már nincsen valakire szükséged, eldobod. Velem is ezt csináltad.-mondta diadalittas vigyorral, mert azt hitte, hogy erre nem tudok mit válaszolni.
-Tényleg ezt gondolod? Hát akkor elárulom neked, hogy te löktél el magadtól. Érdekes mással ugyanolyan jóban vagyok, mint eddig. De te, mióta egy ici-pici hírnévre tettél szert, önző és beképzelt vagy. Francokat érdekli, hogy hányan szeretnek?! Nekem világszerte millió és millió rajongóm van, mégsem vagyok öntelt. Vegyél vissza az arcodból különben engem örökre elfelejthetsz. Sosem róttam volna fel neked, hogy mennyi mindent tettem érted, de most kurvára megérdemled. Az, hogy testvéri szeretettől idáig jutottunk, az csak és kizárólag a te hibád. Én próbáltam közeledni, de te kötekedtél, gúnyoltál, leráztál, félrelöktél. Eltaszítottál magadtól és ezért ne engem okolj.-megint kiabáltam. Most tényleg mindenki csodálkozva nézett, kivéve Sophie, aki már sírt.
-Tényleg ilyen voltam?-kérdezte elszörnyülködve.
-Igen. Ilyen voltál. És ez a veszekedés a mai napon egyáltalán nem segített.
-Miért? Mi volt ma?
-Látod? Pontosan erről beszéltem.-rohantam fel sírva a vendégszobába, és magamra csuktam az ajtót.
*Ross szemszöge*
A mai nap borzasztó volt szegény kis Sky-nak. Ráadásul az sem könnyítette a helyzeten, hogy Sophie ilyen csúnyán nekiugrott.
-Srácok? Most mi rosszat mondtam, ami így felhúzta Sky-t?-kérdezte Sophie.
-Még kérdezed?-válaszolt idegesen Lou.
-Jól van! Azért ne szedjétek le a fejét!-védtem meg Sophie-t, mert bármit tett, mégis a barátunk.
-Egyébként az volt Sky baja, hogy ma kiderült, hogy a mi drága kis Harry-nk Charlyn-nal kavar.-folytatta Zayn.
-Mi van?-kiáltott Niall.
-Ez nem igaz. Én nem kavarok Charlyn-nal. Azt sem tudjátok, mi történt.-háborodott fel Harry.
-Adnék egy tippet. Mondd el, és akkor lehet, hogy mi sem leszünk ilyenek.-mondta neki Liam is.
-Rendben. Elmondom mi történt, de csak akkor, ha Sky is itt lesz. Mivel ő a fő sértett, neki is tudnia kell mi miért volt.
-Rendben. Felmegyek és megnézem.-mondtam és elindultam az emeletre. Mivel tudtam, hogy a vendégszobába ment, bekopogtam.
-Tűnj el!-kiáltotta és úgy tűnt, sír. Ebben a tudatban én is rosszul éreztem magam.
-Ross vagyok. Engedj be! Mondani akarok valamit.-ekkor kattant a zár, és olyat láttam, amit soha nem akartam. Sky szeme piros volt és be volt dagadva, az arca pedig feket volt a lefolyt festéktől.
-Mit szeretnél?
-Gyere le. Harry elmeséli a történteket, de csak is akkor, ha te is ott vagy.
-Menjünk.-mondta és elindultunk le a lépcsőn.
*Skyler szemszöge*
Lementünk a nappaliba, ahol mikor megláttak, mindenki rémült fejjel nézett rám.
-Mi történt az arcoddal?-kérdezte ijedten Zayn, mire beszaladtam a fürdőbe, és mikor a tükörbe néztem, megijedtem saját magamtól. Gyorsan megmosakodtam, és bár smink nélkül elég szarul néztem ki, mégsem volt annyira ijesztő az arcom. Ezután visszamentem a fiúkhoz és lányokhoz, akik közben megérkeztek. Egyébként az elmúl hetekben velük is sok időt töltöttem.
-Na mindjárt másabbul nézel ki.-mosolygott Liam.-Most pedig Harold Edward Styles szépen elmeséli, hogy mi a fenéért kavar Charlyn-nal.-folytatta.
-Először is nem kavarok vele. Két percet még nem bírtok várni, míg elmesélem, hogy mi volt? Szóval. Az egész úgy kezdődött, hogy kaptam egy üzit egy ismeretlen számról aznap, mikor a kép készült. Azt írta, hogy menjek a parkba, mert valami irtó fontosat szeretne velem közölni. Mikor odaértem, csak akkor szembesültem vele, hogy Charlyn hívott. Nem akartam vele összehaverkodni, de odamentem hozzá azzal a tervvel, hogy lekoptatom. Viszont amikor odaértem, azt mondta, hogy meg akar ismerni, meg hogy engem nem akar bántani, de én nem mentem bele, mert Sky a barátom és nem akartam, hogy úgy érezze, hátba szúrtam. Mikor visszautasítottam, azt mondta, hogy legalább egy hosszú csókot adjak neki, vagy különben tönkre teszi az egész bandát. Én ezt megtettem, de csak a banda miatt, és ekkor készült a fotó. Egyébként meg kell jegyeznem, hogy tuti, hogy készül valamire a csaj, mert teljesen olyan külsőt öltött, mint Sky. Viszont arra nem gondolt, hogy még így is hatalmas a különbség köztetek. Én tényleg nagyon sajnálom, de abban a pillanatban csak arra tudtam gondolni, hogy ha nem teszem, a bandának lőttek. Nem gondoltam volna, hogy a sajtó ekkora feneket kerít az ügynek, mert teljes inkognítóban voltam. Egyébként a csaj alami rettenetesen csókol, ki ne próbáljátok! Szóval? Meg tudtok nekem bocsátani?
-Harry itt nem ez a kérdés, hanem az, hogy te meg tudsz-e nekünk bocsátani nekünk, amiért nem bíztunk benned. Szent a béke?-kérdeztem. Erre csak egy hatalmas ölelést kaptam öreg cimbimtől. Ezután elköszöntünk a fiúktól, és Ross-szal hazamentünk. Otthon elvégeztük az esti teendőket, majd ágyba bújtunk, váltottunk természetesen egy jóéjt csókot, és a fáradtság erejével egymás ölelésében eludtunk el.
Két egész hónap telt el a nagykoncert óta, azóta pedig már a következő albumhoz készülnök a dalok. Ez idő alatt minden rendben alakult, Ross-szal összeköltöztünk külön házba és Charlyn sem jelentkezett. Már szinte vártam, hogy mikor fog történni valami, hiszen túl tökéletes volt minden. Ez nem tetszett. Vagyis tetszett, csak az ilyenek után mindig hosszú-hosszú szenvedés és gyötrelem szokott jönni, és én ezt nem akartam. Az R5-ös srácok hazamentek, amit nagyon sajnáltunk, ugyanis rengeteget hülyültünk együtt. A két banda nagyon jól kijött együtt, bár a napokban Harry megint kezdett furcsán viselkedni. Remélem nem megint velem van baja, mert akkor tuti, hogy még a haját is leordítom a fejéről. Na mindegy. Ma egészen kellemesen keltem fel. Ma egy újabb nap vár rám a stúdióban, ugyanis ott készülnek a dalok. Azért jó helyszín, mert a kiadónk irodaházának alagsorában van, ezért teljes a nyugalom. Mikor felkeltem, adtam a mék alvó Ross-nak egy puszit, majd előszedtem néhány kényelmes ruhát, és elmentem lezuhanyozni. Mivel elég rossz idő volt, ezt vettem fel:
-Jóreggelt!-köszönt reggeli rekedt hangján.
-Neked is, szívem! Hogy aludtál?
-Jól. Te?
-Én is.
-Mész a stúdióba?
-Aha. De ha gondolod, reggelizhetünk együtt és ha van kedved, majd bejöhetsz hozzám.
-Remek ötlet.-megvártam, míg ki kel az ágyból, majd együtt mentünk le. Reggelire rántottát csináltam, mert hamar kész van, és laktató. Megreggeliztünk, összeszedtem a cuccaimat egy tatyóba, majd az ajtóban elköszöntem Ross-tól és elhajtottam a kocsimmal. Mikor beértem, egyből a zongorához mentem és nekiláttam a dalírásnak. Délig rengeteg dalt sikerült összehoznom, amikor is Ross jött be teljesen idegesen.
-Mégis hogy képzelted ezt?-kérdezte tőlem fennhangon.
-Mégis miről beszélsz? Hetek óta idebent ülök ritkán lépek ki innen, mit tettem volna?
-Mit tettél? Nézd meg az újságod!-vágta hozzám a napilapot, amiben egy kép volt egy lányról hátulról, ahogy Harry-vel csókolózik. Nagyon idegesített, mert bár hasonlított rám, de mégsem én voltam az. Nekem tisztán látszott a különbség, viszont más észre sem vette.-Mégis miért? Mit tettem, amiért ezt érdemlem? Valami nem volt jó, vagy csak már meguntál?-kérdezte már majdnem sírva. A szívem szakadt meg, hogy így kellett látnom.
-Nézd! Ez nem én vagyok! Megkérdezheted nyugodtan Harry-t is. Ha nem itt voltam, akkor veled. A fiúkkal már egy hete nem is beszéltem, kivéve Liam-mel, úgyhogy vele még jobban lekaphattak volna, mint Harry-vel, hisz vele már rég nem beszéltem, mert úgy tűnik, hogy megint van velem valami baja.
-Miért kéne ezt elhinnem? Én honnan tudjam, hogy végig itt voltál-e?
-Ez az igazság. Miért nem vagy képes hinni nekem, és megbízni bennem? Eddig volt bármi okod is arra, hogy kételkedj bennem? Hát szerintem nem. Én mindig megbíztam benned, mert tudtam, hogy nem okoznál nekem csalódást. Viszont most csalódtam méghozzá hatalmasat. Egyszerűen elképesztő vagy.
-Sajnálom, de nem tudok hinni neked.
-Jó. Akkor hívjuk fel Harry-t. Kérdezzük meg tőle is.
-Remek ötlet.
Azonnal előkaptam a telefont és tárcsáztam Harry-t. Felvette, majd megkértem, hogy jöjjön a stúdióba. Nem egyedül érkezett, a fiúk is vele voltak. Elé tettem az újságot.
-Harry. Elmesélnéd Ross-nak, hogy a lány a képen nem én vagyok?
-Ez tényleg nem Sky.
-Akkor ki?-kérdezte Ross teljesen értetlenül, majd rámnézett olyan bűnbánóan, én pedig megöleltem bíztatásul.
-Nem mondhatom el.-mondta félve Harry.
-Mégis miért nem?-kérdezte Zayn.
-Mert akkor biztos, hogy egy életre megutálnátok.
-Mondd már és ne szórakozz!-válaszolt neki Zayn itt már kicsit fennhangon.
-Charlyn.-nyögte halkan.
-Ki?-kérdeztem vissza remélva, hogy csak rosszul hallottam.
-Charlyn.-válaszolta hangosabban, mire mindenki elszörnyülködve nézett rá.
-Mi van?-szólt hozzá Liam.-Te komolyan Charlyn-nal csókolóztál? Mégis miért?
-Ne féljetek, nem paktáltam le vele.
-Hát eddig nem úgy néz ki.-mondta halkan Lou.
Harry nem volt hajlandó elmondani, hogy miért találkozott Charlyn-nal, ezért a fiúk elmentek. Liam, Zayn ésLou megöleltek, Niall pedig nem volt velük, mert Sophie-val van randijuk. Sophie-ról jut eszembe. Az utóbbi időben eszméletlenül megromlott a kapcsolatunk. Nem tudom, hogy mi baja van, de nagyon elegem van az örökös hisztieiből. Mindig én vagyok neki a rossz, csinálhatok akármit. Ross leült mellém a kis kanapéra és átkarolt.
-Haragszol rám?-kérdezte félve.
-Nem haragszom.-mosolyogtam rá biztosítva, hogy nem haragszom már rá.
-Biztos? Csak mert hatalmas seggfej voltam, bíznom kellett volna benned. Csak tudod nagyon megijedtem, hogy talán már mást szeretsz, és előbb vagy utóbb elhagysz. És én ezt nem akarom.
-Ohh..te kis buta. Soha nem lennék képes elhagyni téged. Nagyon szeretlek!
-Én is szeretlek.-érzelmes pillanatink után csókban forrtunk össze.
-El sem tudom hinni, hogy Harry ezt tette velem. Én megbíztam benne, mert azt hittem a barátom. Eddig ezen az oldalon áll. Az is lehet, hogy segít Charlyn-nak. Hisz gondolj bele. Ő tud rólam mindent, amin keresztül ez a pszichopata állat bosszút állhat rajtam. Az is lehet, hogy segít neki.
-Az oké, hogy valószínűleg együtt vannak, de azért ezt nem nézem ki Harry-ből.
-Hát..ha meg akarja tartani a csajt, akkor megteszi.
-Menjünk át a srácokhoz este, és beszéljük meg a dolgokat. Most pedig mars vissza dolgozni.
-Rendben. Mit szólnál egy közös dalhoz?
-Remek ötlet! Lássunk neki.-elkezdtünk írni együtt a dalt, majd olyan délután 5 óra felé elindultunk a fiúkhoz. Persze már előtte egyeztettünk, úgyhogy tudtak az érkezésünkről. Mikor odaértünk csengettünk és Niall nyitott ajtót.
-Szia, Niall! Régen láttalak.
-Jaja. Tegnap.-mondta viccelődve, majd beinvitált minket a nappilba, ahol már mindenki ott ült.
-Sziasztok.-köszöntem, és végig öleltem mindenkit Sophie-n kívül.
-Nahát! Téged is lehet látni?-kérdezte cinikusan.
-Figyi! Nem tudom, hogy mi bajod van, de tudod mit? Rohadtul nem is érdekel. Hetek óta a folyamatos siránkozásaidat és piszkálódásaidat hallgatom, amikből már elegem van. Pedig minden zsír veled. Engem meg csak éppen ki akarnak nyírni. Van nekem nagyobb bajom is, mint hogy a te nyivákolásodat hallgassam.-mondtam már a végén kiabálva, mire mindenki csak nagy meredt szemekkel nézett rám.
-Tudod mi a bajom? Az, hogy mindenkit kihasználsz. Aztán mikor már nincsen valakire szükséged, eldobod. Velem is ezt csináltad.-mondta diadalittas vigyorral, mert azt hitte, hogy erre nem tudok mit válaszolni.
-Tényleg ezt gondolod? Hát akkor elárulom neked, hogy te löktél el magadtól. Érdekes mással ugyanolyan jóban vagyok, mint eddig. De te, mióta egy ici-pici hírnévre tettél szert, önző és beképzelt vagy. Francokat érdekli, hogy hányan szeretnek?! Nekem világszerte millió és millió rajongóm van, mégsem vagyok öntelt. Vegyél vissza az arcodból különben engem örökre elfelejthetsz. Sosem róttam volna fel neked, hogy mennyi mindent tettem érted, de most kurvára megérdemled. Az, hogy testvéri szeretettől idáig jutottunk, az csak és kizárólag a te hibád. Én próbáltam közeledni, de te kötekedtél, gúnyoltál, leráztál, félrelöktél. Eltaszítottál magadtól és ezért ne engem okolj.-megint kiabáltam. Most tényleg mindenki csodálkozva nézett, kivéve Sophie, aki már sírt.
-Tényleg ilyen voltam?-kérdezte elszörnyülködve.
-Igen. Ilyen voltál. És ez a veszekedés a mai napon egyáltalán nem segített.
-Miért? Mi volt ma?
-Látod? Pontosan erről beszéltem.-rohantam fel sírva a vendégszobába, és magamra csuktam az ajtót.
*Ross szemszöge*
A mai nap borzasztó volt szegény kis Sky-nak. Ráadásul az sem könnyítette a helyzeten, hogy Sophie ilyen csúnyán nekiugrott.
-Srácok? Most mi rosszat mondtam, ami így felhúzta Sky-t?-kérdezte Sophie.
-Még kérdezed?-válaszolt idegesen Lou.
-Jól van! Azért ne szedjétek le a fejét!-védtem meg Sophie-t, mert bármit tett, mégis a barátunk.
-Egyébként az volt Sky baja, hogy ma kiderült, hogy a mi drága kis Harry-nk Charlyn-nal kavar.-folytatta Zayn.
-Mi van?-kiáltott Niall.
-Ez nem igaz. Én nem kavarok Charlyn-nal. Azt sem tudjátok, mi történt.-háborodott fel Harry.
-Adnék egy tippet. Mondd el, és akkor lehet, hogy mi sem leszünk ilyenek.-mondta neki Liam is.
-Rendben. Elmondom mi történt, de csak akkor, ha Sky is itt lesz. Mivel ő a fő sértett, neki is tudnia kell mi miért volt.
-Rendben. Felmegyek és megnézem.-mondtam és elindultam az emeletre. Mivel tudtam, hogy a vendégszobába ment, bekopogtam.
-Tűnj el!-kiáltotta és úgy tűnt, sír. Ebben a tudatban én is rosszul éreztem magam.
-Ross vagyok. Engedj be! Mondani akarok valamit.-ekkor kattant a zár, és olyat láttam, amit soha nem akartam. Sky szeme piros volt és be volt dagadva, az arca pedig feket volt a lefolyt festéktől.
-Mit szeretnél?
-Gyere le. Harry elmeséli a történteket, de csak is akkor, ha te is ott vagy.
-Menjünk.-mondta és elindultunk le a lépcsőn.
*Skyler szemszöge*
Lementünk a nappaliba, ahol mikor megláttak, mindenki rémült fejjel nézett rám.
-Mi történt az arcoddal?-kérdezte ijedten Zayn, mire beszaladtam a fürdőbe, és mikor a tükörbe néztem, megijedtem saját magamtól. Gyorsan megmosakodtam, és bár smink nélkül elég szarul néztem ki, mégsem volt annyira ijesztő az arcom. Ezután visszamentem a fiúkhoz és lányokhoz, akik közben megérkeztek. Egyébként az elmúl hetekben velük is sok időt töltöttem.
-Na mindjárt másabbul nézel ki.-mosolygott Liam.-Most pedig Harold Edward Styles szépen elmeséli, hogy mi a fenéért kavar Charlyn-nal.-folytatta.
-Először is nem kavarok vele. Két percet még nem bírtok várni, míg elmesélem, hogy mi volt? Szóval. Az egész úgy kezdődött, hogy kaptam egy üzit egy ismeretlen számról aznap, mikor a kép készült. Azt írta, hogy menjek a parkba, mert valami irtó fontosat szeretne velem közölni. Mikor odaértem, csak akkor szembesültem vele, hogy Charlyn hívott. Nem akartam vele összehaverkodni, de odamentem hozzá azzal a tervvel, hogy lekoptatom. Viszont amikor odaértem, azt mondta, hogy meg akar ismerni, meg hogy engem nem akar bántani, de én nem mentem bele, mert Sky a barátom és nem akartam, hogy úgy érezze, hátba szúrtam. Mikor visszautasítottam, azt mondta, hogy legalább egy hosszú csókot adjak neki, vagy különben tönkre teszi az egész bandát. Én ezt megtettem, de csak a banda miatt, és ekkor készült a fotó. Egyébként meg kell jegyeznem, hogy tuti, hogy készül valamire a csaj, mert teljesen olyan külsőt öltött, mint Sky. Viszont arra nem gondolt, hogy még így is hatalmas a különbség köztetek. Én tényleg nagyon sajnálom, de abban a pillanatban csak arra tudtam gondolni, hogy ha nem teszem, a bandának lőttek. Nem gondoltam volna, hogy a sajtó ekkora feneket kerít az ügynek, mert teljes inkognítóban voltam. Egyébként a csaj alami rettenetesen csókol, ki ne próbáljátok! Szóval? Meg tudtok nekem bocsátani?
-Harry itt nem ez a kérdés, hanem az, hogy te meg tudsz-e nekünk bocsátani nekünk, amiért nem bíztunk benned. Szent a béke?-kérdeztem. Erre csak egy hatalmas ölelést kaptam öreg cimbimtől. Ezután elköszöntünk a fiúktól, és Ross-szal hazamentünk. Otthon elvégeztük az esti teendőket, majd ágyba bújtunk, váltottunk természetesen egy jóéjt csókot, és a fáradtság erejével egymás ölelésében eludtunk el.
2013. július 15., hétfő
14. rész: A koncert
Hello..:D Bocsi, hogy megint csúsztam, de sajna még mindig az én kis írói válságomat élem.. Bár már kezdek kilábalni, szóval ez jóhír mert sűrűbben lesznek új részek..:D Remélem ennek azért örültök, ha olvassa valaki a sztorimat..:D Na de nem is dumálok tovább..:D Ennek a résznek a zene lesz a lényege, ezt remélem elnézitek nekem..:D Próbálok exklúzív koncertélményt teremteni, bár még sosem volt saját koncertem és nem is valószínű, hogy lesz mivel nem tudok énekelni, de ha egyszer eljutok odáig mindannyian meg vagytok rá hívva..:D A viccet félretéve remélem, hogy nem okozok csalódást és tetszeni fog..:D Jó olvasást!! xx
Ma van a koncert napja. Komolyan mondom, hogy bár nem most először állok színpadra, de irtóra nagyon félek. Amúgyis mindig parázok. Ezt már megszokták az emberek. De ez jó. Az sem jó, ha túl magabiztos vagyok, mert akkor nagyobb az esély a rontásra. Még szerencse, hogy sikerült kipihennem magam, különben nemcsak ideges, de bunkó is lennék.Az meg nem kellene senkinek. A kedvet is elrontanám, és még haragot is szítanék. Úristen mennyit gondolkozom ilyen hülyeségeken. Egyszerűen nem vagyok képes leállni. Az agyam csak pörög, pörög és pörög. Hagyd abba, Sky! Ez már őrület. Megőrültem.
-Sky! Jól vagy?-kérdezte Sophie az öltözőben.
-Aha. Miért?
-Mert olyan furi fejet vágtál.
-Úristen! A gondolataim már az arcomra is kitükröződnek?
-Mert? Mire gondoltál?
-Éppen arra, hogy őrült vagyok.
-És arra csak most jöttél rá?
-Fog be!
-Nyugi! Csak oldom a feszkót!
-Oké. De ez pont nem segít.
-Énekeljek?
-Inkább oltogass!
-Ugye? Na de menj, mert mindjárt kezdés.
-Jól nézek ki? A srácok?
-Nyugalom! Gyönyörű vagy! És a srácok kint vannak a nézőtéren, ahogy a több ezer rajongód is. Nincs nyomás.
-Öhmm...ezzel csak még nagyobb nyomást okoztál.
-Tudom. Sok sikert!-ezzel megölelt és nekem már mennem is kellett a színpadhoz. Még mindig nagyon izgultam, és közben abban a bő két percben még azon töprengtem, hogy én tényleg egy őrölt vagyok. De szerencsémre nem sokáig tudtam ezen agyalni, ugyanis elkezdődött a koncert és én kénytelen voltam berobbanni a színpadra. Az első dal amit elénekeltem az a The Best Damn Thing volt.
http://www.youtube.com/watch?v=x2i5Jp7mdMc
Az egész dalt végig tomboltam, de nemcsak én, hanem a közönség is. A rajongók torkuk szakadtából énekelték velem a szöveget. Amennyire izgultam az elején, úgy most hirtelen minden félelmem elszállt, és átadtam magamat a zenének. Ezután a dal után az én kedvenc számom következett, amit azért szeretek, mert bár egy rock dal, de mégis egy teljesen érzelmes és dallamos formája annak és agyon magával ragadó az egész dal. Ez nem volt más, mint a When you're gone.
http://www.youtube.com/watch?v=x2i5Jp7mdMc
Teljesen beleéltem magam a dalba, és csukott szemmel énekeltem végig ezt a számot, úgyhogy nem is láttam a rajongók reakcióját, de amikor kinyitottam a szememet és elém tárult az aréna, lányok ezreinek kisírt szemét láttam magam előtt, pedig ez még csak a második dal volt. Mikor vége lett teljesen a számnak hatalmas tapsvihar és sikítás hallatszott, ezek szerint mindenkinek tetszett. Ahogy végignéztem a tömegen, megpillantottam a többieket és úgy tűnt, hogy nekik is bejött. Ezek után sorra énekeltem végig a dalokat, majd harmadjára is elmentem átöltözni és felvettem a legrockosabb ruhát, ugyanis most egy kicsit durvább rock következett. A közönség nem tudhatta mikor számítson rám, ugyanis a Decode című dalt a terv szerint már a színfalak mögött kellett elkezdenem. Mondanom sem kell szerintem, hogy ez bevált. Egyébként ez a dal is nagyon a szívemhez nőtt, pedig ezt nem én írtam.
http://www.youtube.com/watch?v=RvnkAtWcKYg
Ezután még jött kettő darab dal, majd ismét egy kedvencemet köszönthette a közönség, amely az Ignorance címre hallgat.
http://www.youtube.com/watch?v=OH9A6tn_P6g
Ezután még elénekeltem három keményebb dalt, melyek az Emergency, a Misery Business és a Careful voltak, és jött az utolsó szám, ami nem volt más, mint a Brick by boring brick.
http://www.youtube.com/watch?v=A63VwWz1ij0
Ezzel a számmal vége is volt a koncertnek, így elköszöntem a közönségtől. Ezután volt kettő egész percem, amit ivással és üléssel töltöttem, majd mentem autogrammot osztogatni. Rengetegen voltak, de nagyon jól esett, hogy ennyi embert érdekel, amit csinálok. Majdnem kétórán keresztül osztogattam az aláírásokat, majd bementem az öltözőmbe, ahol a többiek voltak. Ross az ölébe kapott és csókkal köszöntött, majd a többiek is odajöttek ölelésért.
-Nagyon ügyi voltál.-mondta Liam.-hihetetlen mennyi energiával rendelekezel.
-Igen! Teljesen profi vagy! Minden pörgős dalt végig ugráltál és tomboltál úgy, hogy nem álltál meg a szövegben levegőért, nem voltál hamis, és nem is csuklott el a hangod. Mikor meg lassú dal volt, akkor meg úgy énekeltél, mint egy angyal.-folytatta Niall.
-Köszi srácok! Remélem tényleg tetszett!
-Hogy tetszett-e? Imádtuk! És amúgy a második dalnál még én is sírtam.-mondta Rydel.
-Köszi Ry! Egyébként nekem az az egyik kedvencem.
-Hát azt nem csodálom. Ez tényleg egy gyönyörű dal!-fejezte be Riker. Ezután még mindenki gratulált, meg megdicsért, aztán elindultunk haza, mivel tekintettel voltak rám és arra, hogy rettentően elfáradtam. Mikor hazaértünk, felmentünk, lezuhanyoztam, majd Ross is követett, majd befeküdtünk az ágyba.
-Tényleg csodálatos voltál!-puszilta meg a fejem búbját.
-Köszönöm! Ebbe a koncertbe most tényleg mindent beleadtam.
-Az meg is látszott a színvonalon. Na most pattogjon Miss Charlyn!
-Hát azért annyira jó nem voltam, hogy legyen miért irigykednie.
-Igaz. Mert még annál is ezerszer jobb voltál. Hidd el! A nyomodba sem érhet. Benned meg van, ami ehhez a szakmához szükséges. Tehetség, rajongók, gyönyörű külső és elragadó belső. Benne ez sohasem lesz meg, mert ő túlságosan gonosz ahhoz. Hiába próbál letaszítani, nem fog sikerülni, mert te mérföldekkel jobb vagy.
-Tényleg így gondolod?
-Én nem csak gondolom, hanem tudom is. És nem csak én vagyok így ezzel. Na de aludjunk, mert hosszú napod volt, és nem szeretném, hogy kibukj. Jóéjt kincsem! Szeretlek!
-Én is szeretlek! Jóéjt!-még váltottunk egy hosszú jóéjt csókot és egymás karjaiban aludtunk el. A mait pedig elkönyveltem életem legjobb teljesítményének.
Bocsánat, hogy kicsit rövid lett, de ezt a részt csak a koncertről akartam, hogy szóljon. Remélem nem haragszotok ezért.
-Sky! Jól vagy?-kérdezte Sophie az öltözőben.
-Aha. Miért?
-Mert olyan furi fejet vágtál.
-Úristen! A gondolataim már az arcomra is kitükröződnek?
-Mert? Mire gondoltál?
-Éppen arra, hogy őrült vagyok.
-És arra csak most jöttél rá?
-Fog be!
-Nyugi! Csak oldom a feszkót!
-Oké. De ez pont nem segít.
-Énekeljek?
-Inkább oltogass!
-Ugye? Na de menj, mert mindjárt kezdés.
-Jól nézek ki? A srácok?
-Nyugalom! Gyönyörű vagy! És a srácok kint vannak a nézőtéren, ahogy a több ezer rajongód is. Nincs nyomás.
-Öhmm...ezzel csak még nagyobb nyomást okoztál.
-Tudom. Sok sikert!-ezzel megölelt és nekem már mennem is kellett a színpadhoz. Még mindig nagyon izgultam, és közben abban a bő két percben még azon töprengtem, hogy én tényleg egy őrölt vagyok. De szerencsémre nem sokáig tudtam ezen agyalni, ugyanis elkezdődött a koncert és én kénytelen voltam berobbanni a színpadra. Az első dal amit elénekeltem az a The Best Damn Thing volt.
http://www.youtube.com/watch?v=x2i5Jp7mdMc
Az egész dalt végig tomboltam, de nemcsak én, hanem a közönség is. A rajongók torkuk szakadtából énekelték velem a szöveget. Amennyire izgultam az elején, úgy most hirtelen minden félelmem elszállt, és átadtam magamat a zenének. Ezután a dal után az én kedvenc számom következett, amit azért szeretek, mert bár egy rock dal, de mégis egy teljesen érzelmes és dallamos formája annak és agyon magával ragadó az egész dal. Ez nem volt más, mint a When you're gone.
http://www.youtube.com/watch?v=x2i5Jp7mdMc
Teljesen beleéltem magam a dalba, és csukott szemmel énekeltem végig ezt a számot, úgyhogy nem is láttam a rajongók reakcióját, de amikor kinyitottam a szememet és elém tárult az aréna, lányok ezreinek kisírt szemét láttam magam előtt, pedig ez még csak a második dal volt. Mikor vége lett teljesen a számnak hatalmas tapsvihar és sikítás hallatszott, ezek szerint mindenkinek tetszett. Ahogy végignéztem a tömegen, megpillantottam a többieket és úgy tűnt, hogy nekik is bejött. Ezek után sorra énekeltem végig a dalokat, majd harmadjára is elmentem átöltözni és felvettem a legrockosabb ruhát, ugyanis most egy kicsit durvább rock következett. A közönség nem tudhatta mikor számítson rám, ugyanis a Decode című dalt a terv szerint már a színfalak mögött kellett elkezdenem. Mondanom sem kell szerintem, hogy ez bevált. Egyébként ez a dal is nagyon a szívemhez nőtt, pedig ezt nem én írtam.
http://www.youtube.com/watch?v=RvnkAtWcKYg
Ezután még jött kettő darab dal, majd ismét egy kedvencemet köszönthette a közönség, amely az Ignorance címre hallgat.
http://www.youtube.com/watch?v=OH9A6tn_P6g
Ezután még elénekeltem három keményebb dalt, melyek az Emergency, a Misery Business és a Careful voltak, és jött az utolsó szám, ami nem volt más, mint a Brick by boring brick.
http://www.youtube.com/watch?v=A63VwWz1ij0
Ezzel a számmal vége is volt a koncertnek, így elköszöntem a közönségtől. Ezután volt kettő egész percem, amit ivással és üléssel töltöttem, majd mentem autogrammot osztogatni. Rengetegen voltak, de nagyon jól esett, hogy ennyi embert érdekel, amit csinálok. Majdnem kétórán keresztül osztogattam az aláírásokat, majd bementem az öltözőmbe, ahol a többiek voltak. Ross az ölébe kapott és csókkal köszöntött, majd a többiek is odajöttek ölelésért.
-Nagyon ügyi voltál.-mondta Liam.-hihetetlen mennyi energiával rendelekezel.
-Igen! Teljesen profi vagy! Minden pörgős dalt végig ugráltál és tomboltál úgy, hogy nem álltál meg a szövegben levegőért, nem voltál hamis, és nem is csuklott el a hangod. Mikor meg lassú dal volt, akkor meg úgy énekeltél, mint egy angyal.-folytatta Niall.
-Köszi srácok! Remélem tényleg tetszett!
-Hogy tetszett-e? Imádtuk! És amúgy a második dalnál még én is sírtam.-mondta Rydel.
-Köszi Ry! Egyébként nekem az az egyik kedvencem.
-Hát azt nem csodálom. Ez tényleg egy gyönyörű dal!-fejezte be Riker. Ezután még mindenki gratulált, meg megdicsért, aztán elindultunk haza, mivel tekintettel voltak rám és arra, hogy rettentően elfáradtam. Mikor hazaértünk, felmentünk, lezuhanyoztam, majd Ross is követett, majd befeküdtünk az ágyba.
-Tényleg csodálatos voltál!-puszilta meg a fejem búbját.
-Köszönöm! Ebbe a koncertbe most tényleg mindent beleadtam.
-Az meg is látszott a színvonalon. Na most pattogjon Miss Charlyn!
-Hát azért annyira jó nem voltam, hogy legyen miért irigykednie.
-Igaz. Mert még annál is ezerszer jobb voltál. Hidd el! A nyomodba sem érhet. Benned meg van, ami ehhez a szakmához szükséges. Tehetség, rajongók, gyönyörű külső és elragadó belső. Benne ez sohasem lesz meg, mert ő túlságosan gonosz ahhoz. Hiába próbál letaszítani, nem fog sikerülni, mert te mérföldekkel jobb vagy.
-Tényleg így gondolod?
-Én nem csak gondolom, hanem tudom is. És nem csak én vagyok így ezzel. Na de aludjunk, mert hosszú napod volt, és nem szeretném, hogy kibukj. Jóéjt kincsem! Szeretlek!
-Én is szeretlek! Jóéjt!-még váltottunk egy hosszú jóéjt csókot és egymás karjaiban aludtunk el. A mait pedig elkönyveltem életem legjobb teljesítményének.
Bocsánat, hogy kicsit rövid lett, de ezt a részt csak a koncertről akartam, hogy szóljon. Remélem nem haragszotok ezért.
2013. július 4., csütörtök
13. rész: Eseménydús próba
Hellokaszia..:D Itt a legújabb rész..:D Tudom manapság nagyon ritkán teszek fel részeket, de az az igazság, hogy elszállt az ihletem..:( Nekem most jött el az a bizonyos írói mélypont..:( Próbálok jó sztorit írni, de bármit leírok, valahogy nem tetszik.. Nagyon sajnálom, ha nem lett túl jó, de jelenleg nincsen jobb ötletem.. Úgy döntöttem, hogx rátok bízom az ítélést, hisz ti olvassátok a sztorimat.:D Remélem legalább egy ici-picit tetszeni fog..:D Jó olvasást!! xx
"Hello csini csajsziii!! Emlékszel még rám? Én ültem az autóban amikor a baleseted volt. Tudod, h beígértem a bosszút és meg is tartom. Csak kár, h ez most nem sült el jól. Ha meghalsz v lebénulsz annak jobban örültem volna, de már ez is többet ér, h fájdalmat okoztam.:D Még látjuk egymást. xx Char."
-HÁT ILYEN NINCS!!-kiáltottam fel, de bár ne tettem volna, mert így szegény Ross szívta meg.
-Mi a baj?-kérdezte szegénykém tök kómásan, közben adott egy puszit.
-Ezt olvasd!-és odadugtam az orra elé a telefont. Nagyon rosszul érinthette az üzenet, ugyanis minden egyes szónál egyre jobban szorult ökölbe a keze.
-Hát ez nem normális. És még szerencsétlen Harry és Sophie magukat hibáztatták, miközben nem is baleset volt az egész, hanem megvolt tervezve az egész. Ezt el sem tudni. Most legszívesebben szétverném a fejét eltekintve attól, hogy elvileg lány.
-Hát én erre nem tudok mit mondani. Ezek szerint nem ez volt az utolsó és én kezdek egyre jobban félni.
-Szívem! Nem szabad félned. Pont ezt szeretné, hogy félj és magadba zárkózz. Viszont ezt nem kell megtenned, hisz mi itt vagyunk neked és ha beavatjuk a tesóimat, akkor legalább addig míg itt vannak, de ők is tudnak segíteni.
-Igazad van. Nem szabad megijednem. Viszont szólni kellene a többieknek is az üziről.
-Rendben. Akkor öltözzünk fel és menjünk.
-Oké. Egyébként a tegnap este csodálatos volt. Nagyon szépen köszönöm.
-Ugyanmár! Az volt a célom, hogy örömet okozzak.-megcsókoltuk egymást, majd én kerestem valami ruhát. Mivel ma próbára kell mennem, ezt a szettet választottam:
-Reggelt mindenkinek!-köszöntem, mikor a konyhába értem.
-Neked is! Milyen csinos vagy ma! Hová készülsz?-kérdezte Rocky.
-Ma próbám lesz. Az O2-ben lesz egy koncertem és arra fogunk próbálni.
-Én is mehetek? Próbálni még sosem láttalak.-kérdezte cukin Ross.
-Naná, hogy jöhetsz! Egyébként hidd el, hogy annyit fogsz röhögni, elájulsz.-mondtam mosolyogva.
-Mi is mehetünk?-kérdezte Rydel.
-Hát persze! Srácok! Ti is jöhettek, ha akartok.
-Még szép, hogy ott leszünk. Egyébként te mióta vagy szemüveges?-kérdezte Lou.
-Ez csak divatszemüveg. Egyébként tudtátok, hogy ami múltkor történt az nem csak egy baleset volt?
-MI?-szegeződött rám minden szempár.
-Jól hallottátok! Az EGÉSZ meg volt tervezve.
-Ki tette ezt veled?-kérdezte Liam.
-Na szerinted?
-Charlyn?
-Igen. Sajnos.
-Mi miről maradtunk le?-kérdezte Riker, erre én elmeséltem nekik a sztorit. Nagyon durván érintette őket, még durvábban, mint minket. Szegény Rydel még majdnem sírt is. Mikor a sztori végére értem csak tátott szájakat láttam.
-Hát ez beteg!-szólalt meg végül Ratliff.
-Ha bármilyen segítségre szükséged van csak szólj! Mi itt leszünk neked mindig.-mondta Riker és megölelt.
-Köszönöm szépen! Nagyon jól esik, hogy így törődtök velem.
-Bármikor húgi.-jött oda Rydel is, majd a többiek, és csoportos ölelés következett. Ezután elindultunk a próbára. Az úton rengeteget nevettünk és hülyültünk. Két olyan bandát láttam együtt ökörködni, akik teljesen ellentétei egymásnak és ezt nagyon jó volt látni. Teljesen boldognak éreztem magam annak ellenére, hogy gyakorlatilag minden pillanatban életveszélyben vagyok. Ezen gondolatmenetemben kicsikét elmélyültem, így nem vettem észre, hogy megérkeztünk.
-Hahó! Nővérkém! Nem akarsz kiszállni? Megérkeztünk!-szólongatott Sophie.
-Ja de! Bocsi, csak elgondolkodtam.
-Na most min?
-Hát azon, hogy én most teljesen boldognak érzem magam, pedig gyakorlatilag minden egyes pillanatban életveszélyben vagyok.
-Ezen egy percig se aggódj! Mi mindig itt leszünk neked és megvédünk. Tudom, hogy mostanában nem töltöttem veled elég időt, de ettől függetlenül még bármiben számíthatsz rám.
-Tudom és ezért nagyon hálás vagyok neked is, pont úgy, mint mindenkinek. Szeretlek húgi.-öleltük meg egymást.
-Én is szeretlek! Na de gyere! Megmutatom neked az új rucikat és valamit összehozunk a koncertre.
-Okéka!-és bementünk az öltözőmbe, ahol rengeteg ruha volt.
-Te Sophie! Hogyan fogunk ebből a rengeteg ruciból összehozni 4 szettet?
-Hát fogalmam sincs. Hívjuk be Rydel-t is. Most úgyis egy rocskosabb koncerted lesz, neki meg pont ilyen a stílusa és mindig jól néz ki. Ő talán nyújthat nekünk némi segítséget.-miután ezt megbeszéltük, kimentünk a többiekhez.
-Rydel!-kiáltottam oda.
-Mondd!-szólt vissza vigyorral a fején.
-Kéne egy kis segítség!
-Milyen ügyben?
-Ruhaügyben.
-Én segítsek neked ruhaügyben?-nézett rám, mintha nem egy nyelven beszélnénk.
-Igen. Most pont egy rockosabb koncertem lesz, neked meg alap ilyen a stílusod és mindig jól nézel ki, szóval érted.
-Igen értem. Ezer örömmel segítek.
-Nézzétek! A csajok összefogtak!-mondta nevetve Rocky.
-Most ebben mi a poén?-kérdeztem vissza értetlenül.
-Hát, hogy pont Rydel-t kéritek meg, hogy ruhaügyben segítsen.-nevetett Ratliff is.
-Hát szerintem ti az előző mondataim felét sem hallottátok.
-Amúgy köszi. Nem tudtam, hogy ilyen szarul öltözök, de köszi, hogy időben szóltatok.-mondta teljesen jogosan Rydel.
-Jajj! Bocsi! Mi nem úgy értettük.-kezdte el Rocky, de Rydel nem hagyta, hogy befejezze.
-Hagyd! Tudom, hogy értetted. Nem kell a magyarázkodás.
-Nyugi húgi! Szerintem nagyon is jól öltözködsz és én nagyon büszke vagyok rád!-ment oda hozzá Riker és ölelte meg.
-Köszi Riker! Rád tényleg mindig számíthatok.-ölelte vissza, majd visszamentünk az öltözőmbe. Rydel nagyon király ruhákat állított nekem össze. Íme a szettek:
-Hát fiúk, amit Rydel-nek mondtadok az nagyon csúnya volt tőletek. Egyébként elárulom nektek, hogy remek ruhákat készített elő nekem, szóval én nagyon büszke vagyok rá.
-Rydel! Szeretnénk Rocky-val bocsánatot kérni az előzőekért. Mi tényleg nem gondoljuk azt, hogy rossz a stílusod. Sőt! Nagyon is csinos lány vagy és nem akartuk, hogy félra értsd.
-Semmi baj skacok! Rájöttem, hogy csak én reagáltam túl az egészet, hiszen már megszokhattam volna a csipkelődésetelet. Szóval nem haragszom.-ezután megölelték egymást, majd én mentem a színpadra. Mondanom sem kell, hogy az egész próbát végig baromkodtuk. A többiek rengeteget röhögtek rajtam és időközben El, Dani és Pezz is befutottak. Nagyon jól éreztem magam, bár ez minden próbán így van. A zenekarral teljes az összhang, szóval jó a társaság és apu sem szigorú, így nyugodtan hülyülhetünk is. Minden tökéletesnek tűnik, pedig valójában semmi sem az. Nem tudom mi fog ebből kisülni, de remélem, hogy a vége nem lesz nagyon durva, mert azt nem bírnám ki. Hát...meglátjuk mit hoz a jövő, de addig is a jelennek élek és mindent kiélvezek, amit csak lehet.
2013. június 25., kedd
12. rész: Egy csodálatos nap
Hellokaszia!! :D Itt a 12. rész..:D Megint nagyon késtem amit ismét nagyon sajnálok, viszont most nem az időhiány, hanem az ötlethiány vezérelt a késéshez..:D De szerencsére sikerült összehoznom ezt a részt, még ha nem is lett olyan überizgis..:D Azért remélem h tetszeni fog..:D Jó olvasást hozzá..:D A másik dolog ami nagyon fontos!!!!
Meg fog szünni a Google Reader!!
IDE kattintva megtekintheted az egész bejegyzést ahonnan én is értesültem erről a hírről:
MEG FOG SZŰNNI A GOOGLE READER! :
Mi az a Google Reader?
Mindennap
fellépsz a blogspot fiókodba, s megnézed milyen friss bejegyzések
kerültek fel más-más blogra. Ezt jelenti a Google Reader, ami behozza a
friss bejegyzéseket, hogy ne kelljen mindig, folyamatosan nézned az
adott blogod. Nos, ez fog megszűnni. TEHÁT EZ[KÉP]
![TEHÁT EZ[KÉP]](http://kepfeltoltes.hu/view/130621/739258879n_vtelen_www.kepfeltoltes.hu_.jpg){kind=link}
Akkor mi lesz? Mindennap sorba meg kell néznem a blogokat?
Nem, nem kell! Van egy olyan oldal,
ahova ha beregisztrálsz minden blogod bekerül, amit követsz és úgy fogod
OTT(!) azon az oldalon látni, mintha blogspoton lennél. De csakis látni
fogod. Ott tudomásom szerint nem írhatsz bejegyzést a blogodra
(bloglovinon), csak látod a friss bejegyzéseket. Ugyan úgy berakhatod a
saját blogodat is, de csak azt látod ott, hogy ki követi ott
bloglovinon. Tehát blogspoton felrakod az új részt és bloglovinon
látják.
Tehát körülbelül 3 hét múlva már nem fogod blogspoton látni a friss bejegyzéseket tudomásom szerint.
Mi az a "bloglovin"?Az említett oldal, melynek segítségével láthatod kedvenc blogjaid legújabb bejegyzéseit.
Bloglovin linkNagyon fontos, hogy osszátok, minél több emberhez eljuttassátok, mert el fognak tűnni a rendszeresen olvasott blogjaid és rendszeres olvasóid is!
A harmadik dolog amit meg szeretnék osztani..:D Találtam egy nagyon király történetet, ami bár nem One Direction-ös, hanem az R5 nevű zenekarról szól, azon belül is Ross Lynch a főszereplő, aki ugye ennek a történetnek is fő karaktere.:D Nem mondom, hogy kötelező elolvasni, de szerintem egy pillantást rá megér, hisz nagyon izgalmas történetnek ígérkezik, klassz szereplőkkel..:D Nem kell szeretni és/vagy ismerni a bandát ahhoz, hogy elolvasd, csak nézz be, ha érdekel egy izgalmas történet egy 15 éves lányról, akit az apja még 2 éves korában kitagadott és a naygnénje neveli, bánátát pedig az alkoholba fojtja..:D Érdemes benézni, mert jónak ígérkezik és nem kell órákat ülnöd felette, mert még csak egy bevezetés van fent és az első rész..:D Ehhez is kívánok jó olvasást..:D
http://0123qwer.blogspot.hu/
És íme itt az én részem!! :D <3
-Szóval Kiscsillag! Milyen filmet nézzünk?-zökkentett ki gondolkodásomból Liam.
-Ja, boci elbambultam. Legyen mondjuk, a Tükör.
-A Tükör?-kérdezték egyszerre ledöbbenve.
-Szívem! NEm ijesztő az egy kicsit?-kérdezte Ross és látszott rajta, hogy fél a válaszomtól.
-Ti féltek egy egyszerű horrorfilmtől?
-Mi nem. Dehogy! Mi férfiak vagyunk! De te lány vagy és a lányok nem bírják a horrorfilmeket. Ráadásul itt van az én Perrie-m, Eleanor és Danielle is.
-Kis szívem! Én mióta világ a világ nem félek a horrorfilmektől, szóval engem ne keverj bele.-mondta Perrie Zayn-re nézve, a többi csaj, pedig helyeselte.
-És mind tudjuk jól, hogy én pedig nem olyan lány vagyok, mint a többi. Emlékeztek az elején szóltam, hogy az én stílusom kicsit eltérő a más lányokétól. Hát vagy elviselitek ezt a filmet, vagy felmehettek tőlem a szobákba is, mi meg megnézzük négyen. Így van csajok?-mondtam, és újabb egyetértő bólintásokkal voltam megajándékozva.
-Mi? Félni? Ugyanmár! Ne nevettess! Csak miattatok akartuk lefújni a Tükröt. Nem gondoltuk, hogy mindannyian szeretitek a horrorfilmeket. De ha nem féltek hát legyen. Nxugodtan hozzánk bújhattok, ha féltek.-mondta Louis és magához húzta El-t egy csókra. Annyira édesek együtt.
Mindenki elhelyezkedett, hoztunk Popcornt, és végre kezdetét vette a film. Mi a lányokkal egyáltalán nem féltünk, sőt még volt, hogy röhögtünk egy-egy ijesztő részen. A fiúkról ez már nem mondható el. Az egész úgy nézett ki, hogy ahogy általában a fiú öleli a lányt, ha fél, most én ugyanúgy öleltem Ross-t, és a többi csajszi is ugyanígy volt ezzel. A Narry páros pedig úgy helyezkedett el, mint akik épp szeretkezni készülnek. A csajokkal halkan ezen is jót röhögtünk, ahogy azon is, hogy a srácok minden egyes ijesztő résznél sikítottak és megugrottak. Mikor a filmnek vége lett, megkönnyebbült sóhaj tört fel a fiúk szájából.-Srácok! Minden oké?-kérdezte El aggodalmas fejet vágva, de már alig bírta visszatartani a röhögést.
-Persze. Miért ne lennénk jól?-kérdezte Ross.
-Hát csak azért, mert úgy sikongattatok és ugráltatok a félelemtől, mint a kiscsajok.-mondtam, erre a mind a négyőnkből kiszakadt a röhögés.
-Ez nagyon nem vicces. Mi van, ha holnap a fürdőben a mi tükrünkből nyúl ki egy kéz, és ránt be minket?-kérdezte Lou félő tekintettel.
-Azon felindulva, hogy ez csak egy FILM-hangsúlyoztam ki a film szót-, így nem valószínű, sőt felettébb lehetetlen, hogy ez megtörténjen.-mikor befejeztem a mondókámat, valaki csengetett.
-Kinyitom.-mondtam és elindultam az ajtó felé. Mikor kinyitottam az ajtót, nem hittem a szememnek. Az R5 többi tagja, és Ross öccse állt ott. Tökre meglepődtem, de nagyon örültem, mert már régen láttam őket.
-Sziasztok!-ugrottam a nyakukba, mire hangosan felnevettek.
-Nyugi csajos! Mi is örülünk neked!-mondta még mindig nevetve Riker.(ejtsd: Rájkör)
-Jujj, de örülök, hogyitt vagytok. Gyertek csak be! Ross bent van, de bemutatom a többieket is.-invitáltam be őket és a nappaliba mentünk. Ross mikor meglátta őket, először Rydel nyakába ufrott bele. Tudtam, hogy kettejük között különösen szoros a testvéri kapcsolat, szóval én egyeltalán nem lepődtem meg ezen.
-Hé!! Minket észre sem veszel?-kérdezte Rocky öccsét és csípőre rakta a kezét.
-Dehogynem! Gyertek ide!-és sorban megölelt mindenkit.
-Hogy kerültök ide? És meddig maradtok?-kérdeztem tőlük, a 1D tagok pedig csak tátott szájjal bámulták az eseményeket.
-Hiányzott a kisöcsénk, meg persze te is, és gondoltuk, eljövünk megnézni titeket, ha már ti lusták vagytok eltolni a seggeteket LA-be.-mondta Rydel és elkezdett nevetni a saját hülyeségén.
-Honnan tudtátok, hogy itt vagyunk?-kérdeztem.
-Mikor becsengettünk nálatok, apukád nyitott ajtót, beszélgettünk kicsit, majd leadta a címet és hát itt vagyunk.-mondta Ratliff. Vele mikor La-ben voltam, nagyon szoros barátságot kötöttem, mert néha ő volt az egyetlen aki elviselte a hülyeségeim, sőt velem együtt baromkodott, és ő volt az egyetlen, aki hajlandó volt velem vidámparkba jönni.
-Remek. Épp játszani készültünk. Csatlakozhatnátok, de előbb hadd mutassam be a srácokat és a csajokat. Ők itt a One Direction. Név szerint Liam, Louis, Harry, Zayn és Niall.-mutattam körbe a srácikon-A csajok pedig Eleanor, Danielle és Perrie, Sophie-t pedig már ismeritek.-folytattam, majd a srácokhoz fordultam.-Srácok ők itt az R5, név szerint Rydel, Riker, Rocky, Ratliff és Ross kisöccse Ryland. Egyébként Rocky, Rydel és Riker is a Lynch család tagjai hivatalosan, de Ratliff is annak számít.-mondtam mosolyogva, kezet fogtak, és úgy tűnt, tök jól ki fognak jönni egymással.
-Egyébként Hermione drága azt nem árultad el, hogy mit fogunk játszani.-mondta Lou és szerintem a név miatt, de Rydel elég hülyén nézett rá.
-Drága Lou. Hozz egy üveget és ezzel szerintem mindent elárultam.
-Miért hív ez a gyerek Hermione-nak?-súgta oda Rydel, mikor Lou kiment üvegért.
-Az összes srác adott nekem valami fura becenevet. Majd a játék során kiderül mik azok.-mondtam és megöleltem. Rydel olyan jó öleléseket tud adni. Már szó szerint hiányzott az ölelése.
-Tehát akkor én kezdek, mivel én hoztam az üveget.-mondta Lou, leültünk egy nagy körbe és pörgetett. Rám esett a "választás"-Hermione! Felelsz vagy mersz?
-Még jó, hogy merek.
-Akkor csókold meg Ross-t.
-Ennyi? Ez minden amit tudsz?
-A csók 6 percig tartson.
-Ez már pöppet nehezebb, de egy jó partnerrel meg tudom oldani.-mondtam, Ross pedig csak mosolygott. Odamentem hozzá, és elkezdtünk csókolózni. Annyira belemélyültünk, hogy nem vettük észre, hogy lejárt az idő.
-Jól van! Elég lesz! Nagyon ügyik voltatok!-mondta mosolyogva El.
-Lemaradtunk valamiről?-kérdezte Rocky.
-Hófehérke és Ross járnak.-mondta nemes egyszerűséggel Harry.
-Komolyan? Gratulálok! Ez tök király! Én mindig tudtam, hogy összeilletek.-mondta Riker és megölelt minket.
-Köszönjük! Viszont most folytassuk a játékot, ugyanis én pörgetek és már alig várom, hogy megszívassak valakit.-pörgettem és az üveg pont Ross-nál állt meg. Na ez azért most egy kicsit enyhébb lesz, mint terveztem, ugyanis őt nincs szívem beégetni.
-Merek.-mondta, mielőtt fel tettem volna a kérdést.
-Rendben. Akkor fújd be tejszínhabbal Ratliff hasát, és nyald le felfelé haladva úgy, hogy az erotikusan nézzen ki.
-Hogy lehetne valami erotikus, ha Ratliff hasáról van?-mondta fintorogva.
-Héé!! Én igenis finom vagyok!-mondta Ratliff és természetesen mindenki röhögött.
-És amúgyis. Színész vagy! Oldd meg!
Ross hozta a tejszínhabot, ráfújta Ratliff hasára, majd elkezdte végrehajtani a feladatot. Először ő is, meg Ratliff is fintorogtak, de aztán végül egész ügyesen megcsinálta.
-Látod nem is volt olyan rossz.-mondtam és megöleltem.
-Nem, de adj egy csókot, hogy még jobban legyek.-erre én jó erősen megcsókoltam. Nekem is jól esett. Még játszottunk egy darabig, majd kezdetét vette az a kis beszélgetés, amibe az R5 tagjait is bevontuk.
-Szóval az első kérdésem, hogy mióta vagytok együtt?-tette fel a kérdést Ryland.
.Már egy ideje. Pontosan úgy több, mint két hete.
-Ez csodás gratuláunk!
-És a sajtó még hogy-hogy nem csámcsog rajta?-kérdezte Rocsky.
-Hát még nem igazán voltunk úgy együtt kettesben, hogy bárki is láthatott volna minket együtt. De ha oda kerül a sor, hogy ez kitudódna én nem fogom letagadni, hanem elmondom az igazat.-mondtam. Ross pedig egyet értett velem és újra megcsókolt.
-Na most az én kérdésem Csipkerózsikához. Hogy vagy?-kérdezte Niall.
-Köszi már teljesen jól.
-És mondd csak Kiscsillag! Nem félsz, hogy Charlyn visszajön?
-Nem! Nem félek tőle. Tudom, hogy mire képes, de azt is tudom, hogy ÉN mire vagyok képes és, hogy EGYÜTT mire vagyunk képesek.
-Teljesen igazad van! Az én kérdésem Rydel-nek szól. Szereted a göndör hajú, zöld szemű fiúkat?-kérdezte Harry, mire Riker elég szúrósan nézte az eszmecserét. Tudni kell, hogy Riker akár vérre is megy, ha valaki bántja az ő egyszem kishúgát, de ez így van rendjén.
-Hááát..talán. De a kérdésedre egy kérdéssel felenék. Te most magadra gondolsz?
-Naná!
-Akkor lehet róla szó.-nocsak itt valami készül Harry és Rydel között. Ross-szal mosolyogva összenéztünk és ismét megcsókolt. Komolyan ez a srác eszméletlenül jó csókol.
-Az én kérdésem Cicumicuhoz. Haha. Ez a név még mindig menő. Szóval..hogy csókol Ross?-kérdezte Zaynie.
-Istenien, eszméletlenül, varázslatosan, bámulatosan..
-Jól van elég lesz!!-szakított félbe Liam.-el ne ájulj itt a saját szavaidtól.
-Tényleg ennyire jól csókolnék?-kérdezte Ross nagy vigyorral az arcán.
-Naná!! Te csókolsz a legjobban az összes fiú közül, akikkel valaha csókolóztam.
-Az én kérdésem az én gyönyörű, csodálatos Sophie-mhoz szól. Én hogy csókolok?
-Bámulatosan jól Nialler.-mondta Sophie és meg is csókolta.
-Ennek örülök.
Így beszélgettünk még sokáig, Rydel kiszedte belőlem, hogy mi ez a dolog Charlyn-nal, én pedig mindent elmeséltem nekik. Nagyon megvoltak ijedve, mikor hallották a kórházas sztorit, de megnyugaodtak, mikor mondtam, hogy már nincsen semmi bajom. Ezután mindenki felment a "saját" szobájába, mert már elég késő volt. Mikor beértünk, elmentem zuhanyozni, majd Ross is és befeküdtünk az ágyba. Most csodák csodájára boxerben aludt, amit személy szerint nem bántam.
-Szerinted tényleg olyan jól csókolok?
-Ha nem lenne igaz mondanám? Ismersz. Én mindig az igazat mondom mindenkinek legyen szó bármiről.
-Jó! De ez akkor is olyan hihetetlen.
-Mi? Az hogy jól csókolsz?
-Igen.
-Hát akkor elég kevés önbizalmad van, ha nekem sem tudod elhinni. Na de ezt majd én orvosolom.
-Mégis hogyan?
-Állandóan azt fogom szajkózni, már lehet, hogy unni is fogod, hogy milyen csodálatos és elképesztő fiú vagy, akit teljes szívemből szeretek.
-Hát ezt én sosem fogom megunni. De köszönöm, hogy így törődsz velem.
-Háát..ennek egyszerű oka van.
-Mi az?
-Imádlak!
-Én is téged! Nagyon!-és ismét csókcsatába kezdtünk. A csókok elmélyültek, vadak, szenvedélyesek lettek. A többit már a fantáziátokra bízom. A lényeg, hogy jobb első alkalom nem is lehetett volna.
2013. június 15., szombat
11. rész: Ébredés
Hello..:D Bocsánat hogy manapság nem hoztam részt, de nem tudtam lenni mert ballagási próbák voltak. De szerencsére ez is eltelt..:D Ma leballagtam..:D Gondolom amelyikőtök ballagott már az tudja, hogy milyen tűsarkú cipőben végig állni..:D Hát nem volt kellemes, de ki lehetett bírni..:D Viszont ez most nem is igazán lényeges, ugyanis elhoztam az új fejezetet, amit elárulom, hogy már egy ideje megírtam, csak nem jutottam el a felrakásig..:D Remélem tetszeni fog és nem okozok csalódást..:D Jó olvasást! xx
*2 nappal később*
*Ross szemszöge*
Mégis, hogy történhetett ez meg? Már két napja semmi változás. Két napja csak fekszik, meg sem mozdul.Nem szabadott volna hogynom, hogy így elszabaduljon a pokol. Ha megvédem Sky-t, talán most nem feküdne itt. Már két napja itt ülök mellette, nem eszem, nem alszom, de nem érdekel. Viszont mostmár muszály, hogy kimenjek egy kávéért, mert ébren akarok lenni, mikor felkel. A többiek is itt vannak, de ők a váróban alszanak. Jó látni mennyi igazi barát áll Sky mellett. Mikor kiléptem a kórterem ajtaján, kómás, kisírt arcok fogadtak.
-Bocs, ha zavarok. Csak kávéért indultam.
-Szerintem neked nem kávé kell, hanem alvás. Menj haza, mi itt leszünk és értesítünk, ha van valami. Nagyon rosszul nézel ki. Nem akarom, hogy veled is történjen valami.-mondta Liam, és bíztatóan a vállamra rakta a kezét. Azért jól esett, hogy rám is gondolt, de nem vagyok hajlandó itt hagyni Skyler-t.
-Köszi haver, de inkább maradok. És ne aggódj nem lesz semmi bajom.
-Rendben, de ha bármi van csak szólj.
-Köszönöm.-elindultam a kávémért, de Harry utánam szólt.
-Várj, én is jövök. Nekem sem ártana egy kávé.
Elindultunk le a büfébe. Pár néma, de egyáltalán nem kínos perc után Harry megszólalt.
-Ez az egész az én hibám. Ha nem osztom le Sophiet, akkor most nem itt lennénk és Sky is velünk lenne.
-Ilyet meg se halljak. Ez az én hibám, mert nekem kellett volna odafigyelnem rá, hiszen én vagyok a barátja.
-Igen, de te is ember vagy. Neked is megvannak a szükségleteid és inni mentél, ezért senki nem szidhat meg, vagy hibáztathat. Viszont engem igen, mert én szítottam a tüzet.
-Ez nem igaz. A Charlyn hibája. Ő a felelős ezért az egészért. Mert hiába hibáztatjuk magunkat, ő az ok, amivel az egész kezdődött. Először az SMS-ek, majd a park, és végül ez.
-Igen, ez igaz. De mi van, ha Skyler többé nem kel fel?
-Ilyet még csak ne is feltételezz. Minden rendben lesz. Sky felébred, és ugyanaz a mosolygós lány fog előttünk állni, aki ezelőtt.-kis eszmecserénk után visszamentünk a többiekhez, és én bementem Skyler-hez. Megfogtak a kezét, és egy furcsa ötlet folytán beszélni kezdtem hozzá.
-Bárcsak most is velünk lehetnél! Minden olyan rossz és szürke nélküled. Ha nincs az az őrült Charlyn, akkor most nem történik ez meg. Ha csak adnál valami jelet, hogy élsz. El sem hiszed, hogy az már mennyire boldoggá tenne, mert ha két nap után is, de tudnám, hogy van remény. De szerintem nem is hallod, amit mondok. Viszont ha mégis, akkor könyörgöm adj valami jelet. Tudom még nem sűrűn mondtam, de nagyon szeretlek, és soha nem akarlak elveszíteni. Könyörgöm, csak egy kis jelet!-ekkor elkezdtem zokogni, de hirtelen olyan dolog történt, hogy még a levegő is megállt bennem. Megszorította a kezem. Ekkor az arcára néztem, és láttam, hogy rebeg a szempillája, majd két nap után kinyitotta a szemét.
*Skyler szemszöge*
Két napja fekszem itt. Mindent hallok és érzek, de egyszerűen nem tudok válaszolni. Pedig élek. Bár ezt tudják és reménykednek, de én is a tudtukra akarom adni, hogy nem adtam fel. Hogy itt vagyok. Hogy nem kell szomorkodniuk. Mióta itt vagyok Ross minden nap itt ül mellettem és fogja a kezemet. Épp ezek az érzelmek kavarogtak bennem, amikor hallottam, hogy Ross leül, megfogja a kezem, és elkezdett hozzám beszélni.
-Bárcsak most is velünk lehetnél! Minden olyan rossz és szürke nélküled. Ha nincs az az őrült Charlyn, akkor most nem történik ez meg. Ha csak adnál valami jelet, hogy élsz. El sem hiszed, hogy az már mennyire boldoggá tenne, mert ha két nap után is, de tudnám, hogy van remény. De szerintem nem is hallod, amit mondok. Viszont ha mégis, akkor könyörgöm adj valami jelet. Tudom még nem sűrűn mondtam, de nagyon szeretlek, és soha nem akarlak elveszíteni. Könyörgöm, csak egy kis jelet!-ezek a szavak annyira meghatottak, de nem tudtam kimutatni, hisz én most gyakorlatilag alig élek. Viszont mikor megéreztem, hogy a könnye folyik rá a kezemre, kéztetést éreztem, hogy megszorítsam a kezét. Két nap után végre tudtam válszolni. De muszály elmondanom neki, hogy én is tiszta szívből szeretem. Ekkor megtörtént aminek meg kell történnie. Kinyitottam a szemem, és egyből elfordítottam a fejem, ami nem volt valami megfelelő döntés, mert hatalmasat nyilalt belé, de nem bántam. Ross meglepett, de egyben boldog arcával találtam magam szemben.
-Istenem! Csakhogy felébredtél! Tudtam, hogy erős vagy és nem adod fel. Úgy sajnálom. Ez az egész az én hibám. Ha jobban odafigyelek ez nem történt volna meg.-borult rám zokogva.
-Én is szeretlek teljes szívemből!-erre felkapta a fejét.
-Tessék?
-Én is szeretlek.
-Te hallottad?
-Minden szavad. Minden nap éreztem, hogy mellettem vagy és hogy fogod a kezem és ez késztetett az életben maradásra.-mondtam gyöngén mivel nem nagyon volt még bennem erő.
-Megyek és szólok a többieknek és az orvosnak.-mondta és mint egy adrenalin bomba ugrott fel és rohant, mintha minél hamarabb vissza akarna jönni. Pár perc múlva egy doktorral az oldalán jött be.
-Nemsokára a barátai is bejöhetnek, de előbb megvizsgálnám, ha nem probléma.
-Csak nyugodtan.
-Akkor az első. Érez-e valami fájdalmat?
-A fejem iszonyatosan fáj, de ezen kívül minden rendben van.
-A fejfájás érthető sz agyrázkódás miatt, és annak is örülünk, hogy más probléma nem adódott. Még két napot kell itt töltenie, aztán hazamehet, viszont otthon is rengeteget kell még pihennie. Ha betartja az utasításokat, akkor két hét múlva már újra színpadra állhat. Lesz valaki aki addig gondoskodik önről?
-Én mindenben segítségére leszek, és a többiek is biztos besegítenek majd, de a biztos pont az én vagyok-válaszolt neki Ross.
-Rendben. Akkor megkérném, hogy jöjjön velem és megkapja a recepteket és az utasításokat.-miután a doki és Ross elmentek, a többiek jöttek be hatalmas lelkesedéssel.
-De örülünk, hogy végre köztünk vagy.-mondta Dani, és mind megöleltek.
-Én is örülök, hogy újra itt lehetek.
-Sky. Szeretnék bocsánatot kérni. Az én hibám volt az egész.-kezdte Harry, de Sophie félbeszakította.
-Nem. Harry nem tehet semmiről. Ő csak az igazat mondta. Az én hibám.
-Ezt fejezzétek. Egyikőtök sem tehet róla. Ez csakis az én hibám, mert nem kellett volna ennyire kiborulnom ezen az egészen.-és odahívtam őket egy ölelésre.
-És mit mondtak, mikor jöhetsz ki?-kérdezte El.
-2 nap múlva.
-Az remek. Hozzánk jössz és akkor mind szemmel tudunk tartani.-mondta Zayn, én pedig elfogadtam és nem kezdtem vele vitát, mert úgyis ő nyerne.
-Egyébként büszke vagyok rád. Tudtam, hogy elég erős vagy és túléled ezt az egészet.-mondta Liam is.
-Köszönöm.
*2 nap múlva*
Ez a két nap nem telet unalmasan. Szerencsére a srácok tettek róla, hogy jól érezzem magam, viszont ők most elmentek, mert van valami elintézni valójuk. Ross segített nekem összepakolni, már csak meg kell várni a papírokat és mehetünk is.
-Köszönöm.-bújtam oda hozzá.
-Mit?
-Hát, hogy velem vagy.
-Ugyanmár. Ez csak természetes.
-Igen. De te nem csak mellettem voltál, de nem is ettél és nem is aludtál. Csoda, hogy nem lett semmi bajod. Azt nem bocsátottam volna meg magamnak.
-Akit szeretünk azért bármit megtennénk.-mondta és megcsókolt. Ekkor bejött az orvos ideadta a papírokat, Ross lelkére kötötte, hogy vigyázzon rám, elköszöntünk, és el is indultunk haza, vagyis a fiúkhoz. Mikor megérkeztünk, bementünk és a nappaliban a többiek egyszerre kiáltották, hogy meglepetés. Nagyon jól esett, hogy így hiányoztam neki, de nem kellett volna ennyit fáradozniuk.
-Ez nagyon kedves tőletek, de tényleg nem kellett volna.
-Ugynmár. Ez csak egy kis csekélység. Viszont semmi nagy bulizást nem terveztünk, mert tudjuk, hogy pihenned kell.
-Köszönöm. Szóval hölgyeim, uraim? Ismertetnék velem a programot?
-Máris asszonyom.-mondta Lou, de olyan fejjel és hanggal, hogy nem bírtam ki röhögés nélkül.
-Áhh..ezek már hiányoztak.
-Szóval, a program. Megnézünk egy filmet, amit te választasz, majd játszunk valamit, amit te választasz, és végül dumcsizunk kicsit így közösen, mert már rég voltunk így együtt.-mondta Niall.
-Rendben. Ez remek programnak ígérkezik, de miért én válasszak, hisz ismeritek a stílusomat.
-Ez a te napod. És a stílusoddal nincs semmi problem.-folytatta Niall. Ez király napnak ígérkezik.
*Ross szemszöge*
Mégis, hogy történhetett ez meg? Már két napja semmi változás. Két napja csak fekszik, meg sem mozdul.Nem szabadott volna hogynom, hogy így elszabaduljon a pokol. Ha megvédem Sky-t, talán most nem feküdne itt. Már két napja itt ülök mellette, nem eszem, nem alszom, de nem érdekel. Viszont mostmár muszály, hogy kimenjek egy kávéért, mert ébren akarok lenni, mikor felkel. A többiek is itt vannak, de ők a váróban alszanak. Jó látni mennyi igazi barát áll Sky mellett. Mikor kiléptem a kórterem ajtaján, kómás, kisírt arcok fogadtak.
-Bocs, ha zavarok. Csak kávéért indultam.
-Szerintem neked nem kávé kell, hanem alvás. Menj haza, mi itt leszünk és értesítünk, ha van valami. Nagyon rosszul nézel ki. Nem akarom, hogy veled is történjen valami.-mondta Liam, és bíztatóan a vállamra rakta a kezét. Azért jól esett, hogy rám is gondolt, de nem vagyok hajlandó itt hagyni Skyler-t.
-Köszi haver, de inkább maradok. És ne aggódj nem lesz semmi bajom.
-Rendben, de ha bármi van csak szólj.
-Köszönöm.-elindultam a kávémért, de Harry utánam szólt.
-Várj, én is jövök. Nekem sem ártana egy kávé.
Elindultunk le a büfébe. Pár néma, de egyáltalán nem kínos perc után Harry megszólalt.
-Ez az egész az én hibám. Ha nem osztom le Sophiet, akkor most nem itt lennénk és Sky is velünk lenne.
-Ilyet meg se halljak. Ez az én hibám, mert nekem kellett volna odafigyelnem rá, hiszen én vagyok a barátja.
-Igen, de te is ember vagy. Neked is megvannak a szükségleteid és inni mentél, ezért senki nem szidhat meg, vagy hibáztathat. Viszont engem igen, mert én szítottam a tüzet.
-Ez nem igaz. A Charlyn hibája. Ő a felelős ezért az egészért. Mert hiába hibáztatjuk magunkat, ő az ok, amivel az egész kezdődött. Először az SMS-ek, majd a park, és végül ez.
-Igen, ez igaz. De mi van, ha Skyler többé nem kel fel?
-Ilyet még csak ne is feltételezz. Minden rendben lesz. Sky felébred, és ugyanaz a mosolygós lány fog előttünk állni, aki ezelőtt.-kis eszmecserénk után visszamentünk a többiekhez, és én bementem Skyler-hez. Megfogtak a kezét, és egy furcsa ötlet folytán beszélni kezdtem hozzá.
-Bárcsak most is velünk lehetnél! Minden olyan rossz és szürke nélküled. Ha nincs az az őrült Charlyn, akkor most nem történik ez meg. Ha csak adnál valami jelet, hogy élsz. El sem hiszed, hogy az már mennyire boldoggá tenne, mert ha két nap után is, de tudnám, hogy van remény. De szerintem nem is hallod, amit mondok. Viszont ha mégis, akkor könyörgöm adj valami jelet. Tudom még nem sűrűn mondtam, de nagyon szeretlek, és soha nem akarlak elveszíteni. Könyörgöm, csak egy kis jelet!-ekkor elkezdtem zokogni, de hirtelen olyan dolog történt, hogy még a levegő is megállt bennem. Megszorította a kezem. Ekkor az arcára néztem, és láttam, hogy rebeg a szempillája, majd két nap után kinyitotta a szemét.
*Skyler szemszöge*
Két napja fekszem itt. Mindent hallok és érzek, de egyszerűen nem tudok válaszolni. Pedig élek. Bár ezt tudják és reménykednek, de én is a tudtukra akarom adni, hogy nem adtam fel. Hogy itt vagyok. Hogy nem kell szomorkodniuk. Mióta itt vagyok Ross minden nap itt ül mellettem és fogja a kezemet. Épp ezek az érzelmek kavarogtak bennem, amikor hallottam, hogy Ross leül, megfogja a kezem, és elkezdett hozzám beszélni.
-Bárcsak most is velünk lehetnél! Minden olyan rossz és szürke nélküled. Ha nincs az az őrült Charlyn, akkor most nem történik ez meg. Ha csak adnál valami jelet, hogy élsz. El sem hiszed, hogy az már mennyire boldoggá tenne, mert ha két nap után is, de tudnám, hogy van remény. De szerintem nem is hallod, amit mondok. Viszont ha mégis, akkor könyörgöm adj valami jelet. Tudom még nem sűrűn mondtam, de nagyon szeretlek, és soha nem akarlak elveszíteni. Könyörgöm, csak egy kis jelet!-ezek a szavak annyira meghatottak, de nem tudtam kimutatni, hisz én most gyakorlatilag alig élek. Viszont mikor megéreztem, hogy a könnye folyik rá a kezemre, kéztetést éreztem, hogy megszorítsam a kezét. Két nap után végre tudtam válszolni. De muszály elmondanom neki, hogy én is tiszta szívből szeretem. Ekkor megtörtént aminek meg kell történnie. Kinyitottam a szemem, és egyből elfordítottam a fejem, ami nem volt valami megfelelő döntés, mert hatalmasat nyilalt belé, de nem bántam. Ross meglepett, de egyben boldog arcával találtam magam szemben.
-Istenem! Csakhogy felébredtél! Tudtam, hogy erős vagy és nem adod fel. Úgy sajnálom. Ez az egész az én hibám. Ha jobban odafigyelek ez nem történt volna meg.-borult rám zokogva.
-Én is szeretlek teljes szívemből!-erre felkapta a fejét.
-Tessék?
-Én is szeretlek.
-Te hallottad?
-Minden szavad. Minden nap éreztem, hogy mellettem vagy és hogy fogod a kezem és ez késztetett az életben maradásra.-mondtam gyöngén mivel nem nagyon volt még bennem erő.
-Megyek és szólok a többieknek és az orvosnak.-mondta és mint egy adrenalin bomba ugrott fel és rohant, mintha minél hamarabb vissza akarna jönni. Pár perc múlva egy doktorral az oldalán jött be.
-Nemsokára a barátai is bejöhetnek, de előbb megvizsgálnám, ha nem probléma.
-Csak nyugodtan.
-Akkor az első. Érez-e valami fájdalmat?
-A fejem iszonyatosan fáj, de ezen kívül minden rendben van.
-A fejfájás érthető sz agyrázkódás miatt, és annak is örülünk, hogy más probléma nem adódott. Még két napot kell itt töltenie, aztán hazamehet, viszont otthon is rengeteget kell még pihennie. Ha betartja az utasításokat, akkor két hét múlva már újra színpadra állhat. Lesz valaki aki addig gondoskodik önről?
-Én mindenben segítségére leszek, és a többiek is biztos besegítenek majd, de a biztos pont az én vagyok-válaszolt neki Ross.
-Rendben. Akkor megkérném, hogy jöjjön velem és megkapja a recepteket és az utasításokat.-miután a doki és Ross elmentek, a többiek jöttek be hatalmas lelkesedéssel.
-De örülünk, hogy végre köztünk vagy.-mondta Dani, és mind megöleltek.
-Én is örülök, hogy újra itt lehetek.
-Sky. Szeretnék bocsánatot kérni. Az én hibám volt az egész.-kezdte Harry, de Sophie félbeszakította.
-Nem. Harry nem tehet semmiről. Ő csak az igazat mondta. Az én hibám.
-Ezt fejezzétek. Egyikőtök sem tehet róla. Ez csakis az én hibám, mert nem kellett volna ennyire kiborulnom ezen az egészen.-és odahívtam őket egy ölelésre.
-És mit mondtak, mikor jöhetsz ki?-kérdezte El.
-2 nap múlva.
-Az remek. Hozzánk jössz és akkor mind szemmel tudunk tartani.-mondta Zayn, én pedig elfogadtam és nem kezdtem vele vitát, mert úgyis ő nyerne.
-Egyébként büszke vagyok rád. Tudtam, hogy elég erős vagy és túléled ezt az egészet.-mondta Liam is.
-Köszönöm.
*2 nap múlva*
Ez a két nap nem telet unalmasan. Szerencsére a srácok tettek róla, hogy jól érezzem magam, viszont ők most elmentek, mert van valami elintézni valójuk. Ross segített nekem összepakolni, már csak meg kell várni a papírokat és mehetünk is.
-Köszönöm.-bújtam oda hozzá.
-Mit?
-Hát, hogy velem vagy.
-Ugyanmár. Ez csak természetes.
-Igen. De te nem csak mellettem voltál, de nem is ettél és nem is aludtál. Csoda, hogy nem lett semmi bajod. Azt nem bocsátottam volna meg magamnak.
-Akit szeretünk azért bármit megtennénk.-mondta és megcsókolt. Ekkor bejött az orvos ideadta a papírokat, Ross lelkére kötötte, hogy vigyázzon rám, elköszöntünk, és el is indultunk haza, vagyis a fiúkhoz. Mikor megérkeztünk, bementünk és a nappaliban a többiek egyszerre kiáltották, hogy meglepetés. Nagyon jól esett, hogy így hiányoztam neki, de nem kellett volna ennyit fáradozniuk.
-Ez nagyon kedves tőletek, de tényleg nem kellett volna.
-Ugynmár. Ez csak egy kis csekélység. Viszont semmi nagy bulizást nem terveztünk, mert tudjuk, hogy pihenned kell.
-Köszönöm. Szóval hölgyeim, uraim? Ismertetnék velem a programot?
-Máris asszonyom.-mondta Lou, de olyan fejjel és hanggal, hogy nem bírtam ki röhögés nélkül.
-Áhh..ezek már hiányoztak.
-Szóval, a program. Megnézünk egy filmet, amit te választasz, majd játszunk valamit, amit te választasz, és végül dumcsizunk kicsit így közösen, mert már rég voltunk így együtt.-mondta Niall.
-Rendben. Ez remek programnak ígérkezik, de miért én válasszak, hisz ismeritek a stílusomat.
-Ez a te napod. És a stílusoddal nincs semmi problem.-folytatta Niall. Ez király napnak ígérkezik.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)